Bevallom, elszöszmötöltem magamban, hogy úgymond merjek-e erről a játékról írni? Belefér-e a blog profiljába? Úgy voltam vele, hogy korrekt képekkel és szóhasználattal ez még belefér. A játék amúgy sem lett annyira explicit, mint azt elsőre gondolná az ember. Tekintve, hogy még mindig fejlesztés alatt áll, és az is erősen kérdéses, elkészül-e valaha is egy félig-meddig teljes verzió. Szóval most csak egy DEMOról lesz szó.
Amennyiben érdekel a játék, vagy a véleményem róla, kattints a továbbra.
Szóval egy +18 játékról lesz szó, ha nem érdekel az ilyesmi, vagy nem vagy 18 hagyd figyelmen kívül ezt a bejezést rövidesen jövünk egy másikkal.
Mivel a fandom nagyon sokszínű és szorgalmas, a pónik számtalan formátumban megjelentek már előttünk. Ebből az egyik a videójátékok, amik úgy vettem észre egy kicsit háttérbe voltak szorulva a blogon. Éppen ezért még múlt év elején kitaláltam, hogy pónis játékokkal fogok játszani, és azokról írok nektek leírásokat, véleményt, ajánlást vagy éppen figyelmeztetést. Ennek része volt ez előző két poszt, a My little F-ing ponies és a Pinkarella a Mészár-ló is. Az elején úgy voltam, nem fogok azokkal játszani, amelyekről többé-kevésbé volt szó már a blogon, de meggondoltam magam, és így majd azok is sorra kerülnek.
Mivel egészségügyi dolgozóként vírusjárvány közepén sajnos nincs annyi időm játszani, mint szeretném, döbbenve láttam, hogy ez a játék már lassan fél éve porosodott a kiberagyamon. Ebben az is közre játszhatott, hogy annyi alapműveltségem azért van, hogy az ilyen szimulátor-játékok rendre visual novell alapúak, amelyektől általában sikoltozva menekülök, mert szerintem egy teljesen időrabló és unalmas műfaj. Nem is játék, inkább virtuális képeskönyv, de ezzel az erővel inkább olvassatok könyvet! Végül csak rávettem magam, hogy elindítsam a játékot, hogy nyugodt szívvel letörölhessem.
Kezdjünk is akkor bele a játékba. A játék elején tetszés szerint megadhatjátok a karakteretek nevét, máskülönben az mindig Ánon lesz. Miután elkereszteltük a karakterünket, nem mással találkozunk, mint magával Luna hercegnővel (Trixie helyett). A karakter, de még maga Luna is megilletődik ezen a szituáción. Luna gyorsan túlteszi magát a megrázkódtatáson, és röviden felvázolja, hogy ki ő, meg tisztázza, hogy ő nem egy ló, hanem egy póni. Mivel az álomvilágban nem óradíjban fizetik, ezért kénytelen továbbállni, amitől Ánon felébred a szobájában.
A játék ezután point-and-click-adventure jellegű lesz, ahol a klikkelhető tárgyak sárgán kezdenek ragyogni, és ha rákattintuk, azzal Ánon vagy csinál valamit, vagy szellemes megjegyzést fűz hozzájuk.
Ánon fura neszre lesz figyelmes a padláson, aminek utánajár, és mit talál ott... Igen, portáltükröt Mezőföldére. Csakis!
 | |
| Indul a kaland! |
Azt nagyon díjaztam, hogy Ánon nem zöld.
 |
Innentől a karakterünk megvalósítja minden valamire való bróni legnagyobb álmát. Twilight kastélyában tér magához. Megint. Ahol a hatos fogat fogadja, és személyiségüknek megfelelően be is mutatkoznak neki. Ánon örül, hogy barátságos kérődzők és nem mondjuk velociraptorok közé került. Tamáskodva még mindig nem hiszi el a történteket, ezért ismét kiüti magát.
És ahol találja magát, íme, ez lesz a főhadiszállásunk. Ugyanis mivel akaratunk ellenére Twilight rángatott minket ide, a legkevesebb az, hogy lakbér nélkül elszállásol minket ebben a furcsa, idegen világban. Reggeli után Twilight nem cicózik, ad nekünk egy hátizsákot és egy térképet, majd el is hangzik a parancs: Kalandra fel! Indulj és szerezz barátokat!
Ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy "Hé, ennek a játéknak hangulata van."
Úgyhogy nagyon felbuzdulva nekivágtam a falunak. Egyelőre lényegi interakciót csak a hat főszereplővel, illetve a zabburger-büfés csajjal lehet kezdeményezni.
 | ||||
| A mogorva büfés póni a legjobb fej az egész faluban. Tőle tudsz csak pénzt szerezni. |
Ez utóbbi 20 batkát ad egy műszakért, és egy fikarcnyit sem illetődik meg, hogy 180 centis főemlős beszambázik a boltba, és egyből pénzt követel.
Ezenkívül a banda öt többi szereplőjének a napját színesíthetjük. Én megpróbáltam flörtölni mindegyikkel, de hamar rá kellett jönnöm, hogy minden út Twilighthoz vezet. (Ez kit lep meg?)
Ez az első óra volt a játék legjobb része, ugyanis nagyon jól elkapták a hangulatot. Ezzel a brónija bekerül Equestriába és akkor most Adventure Time, YEAH!
Az első óra közepén szól a Twilight, hogy a csillagkaput bár megszerelte, de az érintőpaneles egységet azt nem tudja. Szóval tehetek vele egy próbát, de nem garantálja, hogy oda kerülök, ahova akarok, illetve, hogy oda is egy darabban fogok megérkezni. Ahhoz, hogy megjavítsa, hét dologra lesz szüksége. Innentől való dolgunk ezek megszerzése lesz. Ebből három az Elvadult rengetegben található.
A játék nyelvezete és a történet egyáltalán nem bonyolult, de hangulatos. És az első pikánsabb jelenetig is 2 óra játék idő telik el. (Tegyük hozzá, hogy nem erre koncentráltam, hanem a játék felfedezésére és a dolgok összegyűjtésére.) Akik ettől félnek, azoknak mondom, hogy csak két ilyen rész van az egész játékban. Abból az egyiket el is lehet kerülni, amikor a játék hébe-hóba döntések elé állít. De mivel ez egy waifu szimulátor, így én mindig "megragadtam" a lehetőségeket.
És akkor most térjünk rá a negatívumokra.
Ezek mind abból következnek, hogy egy még mindig készülőben lévő játékról beszélünk. És a játékmenet alatt úgy éreztem, mintha egy olyan térképet kaptam volna, amely a kiindulási pont körül nagyon részletes, még az utolsó fűszál is be van jelölve, de ahogy haladsz ettől egyre távolabb, annál gyérebb és végül teljesen üres az egész.
Egyszóval amikor a hangulatos kezdés és felvezetés után játszol egy kicsikét, aztán hopp a közepén nincs tovább, effektíve nincs több játék, mert nincs befejezve.
A másik irtó nagy hiba a játékkal az, hogy fölöslegesen lopja az ember idejét.
Erre két példát tudok felhozni.
Az első ugyanaz, mint ami a Rossz PC játékok sorozatban is volt, hogy vissza kell menned kétszer ugyanahhoz a karakterhez ugyanazzal, máskülönben nem halad a játék.
A másik, ami kikészített, az ez...
A játék folyamatosan követi az Equestriában töltött napok számát. Mivel lassan egy hónapot dekkoltam ott, nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki. De pont amikor úgy voltam, hogy "na, itt a játék vége, nincs több látnivaló", jön Rainbow Dash, és megkér, hogy szurkoljak neki egy versenyen. Hol? Miért? Miért nem 3 nappal korábban? Milyen játékmenet ez? Én nem értem, de Dash mint az ébresztő óra, be lett volna programozva, hogy neki ekkor kell jönni.
Ez lehet csak bug volt, mivel a készítők írták, hogy még javítják ezeket. Tudjátok mi a baj ezzel a két hibával? Az, hogy innentől fóbiás lesz a játékos, mert nem tudja, mikor minek van vége, vagy csak még egy napot kell aludni a játékban a következő történésig.
Röviden összefoglalva: hangulatos, színes kezdés, és baromi nagy csalódás a befejezés, hogy még igazából mennyi minden kiforratlan.
Ettől függetlenül bárkinek ajánlom a játékot, aki DEMO szinten ki szeretné próbálni, mert egy próbát rajongóknak mindenképp megér.
Annyit még elmondanék, hogy bár a karakterek a sorozatban rendszeresen jelennek meg így:
A játékban többé nem kell azon gondolkodnom, hogyan járnak a mosdóba.
