Howdy! Vén Köves még valamennyire leledzik a létezésnek nevezett végtelen matéria egyik eldugott sarkában... Yörp az élet kicsiny szikrája még mindig halványan pislákol a mellkasomon tátongó éjfekete töredezett üreg mélyén... tl;dr: köves még él... valamennyire... *forced smile*
Nyo... Back to the bussniss... Az évek lassan szaladnak el a fandom mellett, ahogy megállíthatatlanul, szép lassan forog az idő kereke előre... Ahogy telik ezen értékes matéria újabb, s újabb kontent (fic, animáció zene, kép stb...) születik, ám ezzel egyetemben rengeteg értékes alkotás veszik a feledés homályába, ezzel elveszve a frissen érkezők látómezejéből.. Ez pedig szerény véleményem szerint igen szomorú tény...
Épp ezért gondolkoztam el... Mi lenne, ha ezeket felkutatva és újra előrángatva a feledés mocsarából egy minimális reflektor fényt adva ezen fantasztikus tartalmaknak... Épp ezért is gondolkoztam el ezen cikk/cikksorozaton, for your reading, watching or listening pleasure... ʘ‿ʘ
Első ilyen, a fiók mélyéről előrángatott alkotás szvsz ne legyen más, mint a címben szereplő, pont a tegnapi szent napon - 2016. február 20. - lett két éves, mely Moonrise: A Symphonic Metal Opera nevet viseli, melyet L-Train mester és kompániája hozott létre még 2014 februárjában.
Nos... Nyílt titok, hogy kifejezetten szeretem a szimfonikus metál műfaját - egy időben sokáig kizárólag csak ilyen típusú muzsika szennyeztem hallójárataim rendszerét -, így anno két éve mikor először tudomást szereztem ezen csoda létezéséről nyomban rávetettem magam és mondhatni rongyosra hallgattam c:
Mint mondjak, hosszát és kidolgozottságát és tartalmi mélységét tekintve nyugodtan ki lehet mondani, hogy talán a brony fandom az egyik legnagyobb, legambiciózusabb zenei alkotása. Több mint huszonöt perc eargasm, rengeteg tehetséges előadó, hét szín/jelenet, melyek Celestia és Luna/Nightmare Moon ezer évvel ezelőtti történetét regélik el a Szimfonikus Metál adta eszközök segítségével, mely a szubműfajt tekintve hasonló epikus történetek - itt megjegyezném, hogy leginkább Celesztia/Nightmare Moon konfliktusának a fánon-féle ábrázolásról van szó, még a negyedik évadnyitó előttről - elmesélése van kihegyezve...
A történetvezetés feszes, megtámogatva a mötál, a szimfonikus zene, és a grandiózus kórusok finoman összehangolt harmóniájával. A karakterekben végbemenő érzelmek ábrázolása szvsz megfelelő volt mind a szövegkönyv, mind az énekesek részéről, valamint zenei részről is megfelelően cizellált témákkal bombázzák füleinket szinte a mű végig...
Ha valamibe belekötnék, talán az a tényecske lenne, hogy a gitárszólókat relatíve nyersnek éreztem szinte az egész mű alatt. A szimfonikus részekbe a gitárjáték szépen belesimult, ám épp mikor az elektromos gitáron lenne a hangsúly nyomban hallhatóvá válik ez a "nyersség"... Sajnos itt jön mán megint képbe, hogy már volt ezen zenei stílusban minimális összehasonlítási alapom az utóbbi évekből - Rhapsody, Luca Turilli, Nightwish etc... etc... - , így a véleményem kevésbé releváns ezen a téren, mivel előtudásom ezen témában már adott egyfajta sztenderdet. Egy friss, szimfonikus mötált nem nagyon hallgató egyén számára ezen probléma kvázi nem nagyon létezik...
[nitpicking intensifies]
Summa-summarum L-Train és csapata hatalmas művet tett le az asztalra két éve mely még ma is megállja a helyét a fanzene a mostanra erősen telített felhozatalban. Hatalmas élmény újra elővenni és átélni ezt a fantasztikus élményt ezen két év távlatából, és bátran merem ajánlani, ki kedveli az ilyen témájú műfajú zenéket, és van egy szabad félórája átélni ezt a fantasztikus élményt...
Ha valaki támogatni szeretné az előadókat vagy hivatalos forrásból beszeretné szerezni ezen csodát innen teheti meg 4 darab ausztrál dollár ellenében a BandCampen kérészül:
Apropó, még mielőtt elfelejteném a Firelight Animations lassan egy éve dolgozik ezen mű második témájának "megfilmesítésen". Eddig csak ezen animatic látta meg a nagyvilágot szinte kereken egy éve, ám remélem egyszer elkészül a végleges változat is, mivel kifejezetten érdekesnek tűnik a koncepció...
Köves el...
