Jubileumi bejegyzés!

Minden blog elérkezik egyszer egy év-hónap vagy bejegyzésfordulóhoz. Nagy örömmel jelentem be, hogy ez ismét elérkezett. A blog történelmében másodszorra!

Amióta a blog hivatalosan 2011 májusában Enormus Macintosh kezei alatt elindult a blog, rengeteg minden megváltozott. Akkoriban ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy tudom-e mi az a brohoof, vagy az ismert silly filly beszólás, megráztam volna a fejemet, de csak azután, hogy fejemben három google-t és négy wikipédiát végigpörgettem.

Amikor valaki olyan mint én, bekerül egy ilyenbe, akkor még nem is selytheti, hogy három év múlva egy ilyen kaliberű blognak lesz a főszerkesztője. Mikor én idekerültem, még nem ismertem annyira a blogot, De akkor már az elődöm, Bitterman szolgáltatta főállásban a rengeteg érdekes hírt, ami akkoriban aktuális volt.

Sosem gondoltam, hogy idáig jutok. Megismerkedtem szerkesztőkollégáimmal, akik megmutatták, ki miben jó, és próbáltam őket arra terelni, hogy akkor inkább csak azzal foglalkozzanak. 

De ennyit rólam. A kíváncsiság hajt, mikor megkérdezem az olvasókat, ők milyen régóta vannak itt a blogon? Általában sokan mondják, hogy régóta. Talán régebb óta is mint én. És ezekről eszembe jutott, hogy mikor éjjel 11-kor még lenne dolgom a bloggal, és már mennék aludni, nem magamnak csinálom, hanem az olvasóknak. És ez mindíg így marad.

Nem akarok itt belemenni a nyálas dolgokba, de mielőtt még a tárgyilagosságra térve adatokat dugdosnék virtuálisan az orrotok alá, szeretnék a szerkesztőség és m agam nevében köszönetet mondani. Magam nevében elsősorban minden kedves kollégának, Felmenőnek, és elődnek, akik kijárták már az utat előttem, és még mindíg tudnak segítséget adni. A szerkesztőség nevében pedig minden kedves olvasónak, aki valaha a blogon megfordult. Még annak is, aki csak egy szót olvasott el.

De az az egy szó általában, a Hunbrony.

És akkor most jöjjenek az adatok.

A dolgok rengeteget változtak két év alatt. 

Két éve:

Most:

Két éve:

Most:

Két éve:

Most:

Két éve:

Most:

Ezek nyilván csak számok. Az igazi értékek ezek mögött vannak. A befektetett munkáért és minden szerkesztőtársam kitartó munkájáért szeretnék hálás lenni, nem csak a magam, hanem az olvasók nevében is, hogy ezek a számok ennyit változtak.

Én a magam részéről személyesen szeretném megköszönni pár szerkesztőnek, hogy a zűrös helyzetek alatt, mikor főszerkesztő lettem, mellém álltak, és segíteni próbáltak nekem, amennyire tőlük kitelt.

Hölgyeim és uraim, kívánok még kétezer bejegyzést a blognak. 

Köszönjük!