Folytatódik a történet. És két igen jogos kérdés fog felvetődni.
Egy Isten valóban nem érdemel szeretetet?
A múlt bűneiért valóban nincs bocsánat?
Egy Isten valóban nem érdemel szeretetet?
A múlt bűneiért valóban nincs bocsánat?
Megtalálni a helyed:
Vajon egy hozzám hasonló gaztevő be tud illeszkedni?
Itt áll előttetek
megváltozva
Kitől félve tova
szaladnak
Figyeljetek, mert
elmesélem
Szomorú történetem
Immár hercegnő lettem
De célom még mindig
rejtély
Vajon mire jó ez az élet?
Ha retteg tőlem ki él
De harcolok, s nem adom
fel
Nem tartok semmitől
Töprengésre nincs itt
hely
Hisz hercegnő vagyok,
dicső
Közeli helyeken
Kutatom, keresem
Míg meg nem találom
Rangomhoz illő feladatom!
…
Nightmare Moon: Jó, hogy
a kicsiket nem kísértik már régi rémálmaik. Nagy kár viszont, hogy Én léptem
helyükre… Úgy néz ki az álmok nem nekem valók, jobb lesz ha máltok, míg nagy
kárt nem okozok.
A jóakaródat szeretni: Jó
szándékoddal csak fájdalmat okozol
Tudom, csak jót akarsz.
Tudom, nem akarod elvonni
figyelmem.
Tudom, hogy nem kívánsz
nekem rosszat.
Tudom, hogy csak a rossz
nyelvektől akarsz megmenteni.
Tudom, hogy a
becsületemet akarod védeni.
Tudom, hogy mindkettőnk
élete könnyebb lenne.
Tudom, csak jót akarsz…
De mikor a véleményed kérdeztem… sose gondoltál rám válaszoddal.
Nagyon fájt. Égetett
mikor már nem neveztél barátodnak… szívem megszakad.
Végig veled voltam, és
vagyok is. Te szintúgy. Mégse szerethetjük egymást… szívem megszakad.
A tudat, hogy szeretsz,
és hűséges is maradsz. Hogy szeretlek, de nem szerethetlek viszont… szívem
megszakad.
Ha szeretsz… Miért
bántasz… Miért kínzol még mindig…
Tudtam én, hogy csak jót
akarsz…
De ezt már nem bírom,
tűrhetetlen.
A szívem megszakadt.
Az uralkodót szeretni:
Hisz az uralkodó nem más, mint a nép eszköze, nem igaz?
Az uralkodó vezet itt
mindenkit.
Az uralkodó ural itt
mindent.
De ha az Ő szemével
nézet. Az uralkodó csak egy eszköz, tárgy.
Egy jó uralkodó a népet
szolgálja. Vezeti a birodalmat, védi azt, és népét.
Valójában az uralkodó nem
ural senkit… Hanem szolgálja.
Mint holmi gép...
De az uralkodó az
uralkodó is él… Van szíve…
És ugyanúgy tud szeretni
és sírni, mint én…
Szeretni, ki bántott:
Szeress engem… Könyörgöm.
Áruld el, kérlek. Mondd
meg, hogy képes vagy még szeretni.
Használtam már varázst, s
trükköket. Látod nem segítettek.
Kínoztál, mert nem voltál
ott veled. S az idő nem gyógyította be ezt a sebet.
Kérlek, vess véged a
magányomnak!
Szeress viszont!
Könyörgöm… Nem bírom már ezt a fájdalmat tovább…
Hercegnőt szeretni: Olyan
rossz dolog az, ha az erőmet magamért használom most az egyszer?
A birodalom hercegnője
vagyok.
Meg van rá a hatalmam,
hogy azt tegyek, amit akarok.
Eddig békére és a
biztonságra használtam az erőm.
És ezzel rengeteg póninak
okoztam örömet az életében.
De áruld el nekem: Olyan
rossz dolog az, ha az erőmet magamért használom most az egyszer?
Nővéremnek szertettel: Én
is a húgod vagyok
Tán gonosz voltam.
Tán rossz voltam.
Tán követtem el hibákat.
Tán bántottalak és
fájdalmat okoztam neked.
És megértem, hogy nem
tudsz megbocsátani.
Nem tudom megváltoztatni
a múltat.
Nem tudom kijavítani, mit
tettem.
De úgy döntöttem,
megváltozom.
És megpróbálom jóvátenni
múlt bűneimet.
És remélem… Tán majd
egyszer… Rám is húgodként fogsz tekinteni.
A múlt bűnei: És ha nem
is ő tette?
Egyszer volt, hol nem
volt, volt egyszer egy testvérpár, hercegnők.
Az idősebbet imádatnak és
tiszteletnek örvendett akármerre járt.
Míg a fiatalabbikat
messze nem szerették és tisztelték annyira, mint nővérét.
A nővér Dicsfénye és
Imádata gonosz gondolatokat ébresztettek a húgban.
Mígnem a Harag és
Féltékenység meg nem fertőzte tiszta szívét.
És így gyűlöletből és
kétségbeesésből megszületett a „Szörny.”
A „Szörny” megpróbált
mindent, hogy gazdáját is imádottá tegye.
De nem járt sikerrel,
újszülöttként nem értett a világi élethez.
Bolondságáért
mindkettejüket száműzték a birodalomból.
Idővel visszatértek, de
csak fiatalabb testvérnek bocsátottak meg múltbeli bűneiért.
Minden gyűlöletet a
„Szörny” örökölt meg, és minden rossz forrásának kitték.
Már az sem változtatott
semmin, hogy a „Szörny” a testvérek érzéseiből született.
A hibáikból. Harcaikból. Bűneikből.
És ha megkérded talán:
Pontosan mit is tett ez a „Szörny,” hogy mindezt kiérdemelje?
Pontosan azt, amit a húg akart.
Akkor hát, kérdem én…
Ki is a szörny valójában?
Kié a múlt bűnei?
Húgot szeretni: Én mindig
veled leszek
Ha összecsapnak feletted
a hullámok
S nem látsz már semmit csak gondot
Én itt leszek
Nyugodtan engedd vállamra fejed
S nem látsz már semmit csak gondot
Én itt leszek
Nyugodtan engedd vállamra fejed
Az világ gonosz és
megpróbál, keresztbe tenni
Ne add fel, ne hagyd magad megtörni
Dobd hát el tövis kornád, hazugság mit mondanak
Küzdj, maradj magad
Bizonyítsd be igazad
Én itt leszek végig támasznak
Ne add fel, ne hagyd magad megtörni
Dobd hát el tövis kornád, hazugság mit mondanak
Küzdj, maradj magad
Bizonyítsd be igazad
Én itt leszek végig támasznak
Veled leszek, nem kell
bujkálnod
Tudom, hogy miért küzdesz
Hidd el, Én ismerem a kínod
Nem kell többé egyedül lenned
Minden mi enyém, neked adom
Egy vagyunk, Én és Te
Tudom, hogy miért küzdesz
Hidd el, Én ismerem a kínod
Nem kell többé egyedül lenned
Minden mi enyém, neked adom
Egy vagyunk, Én és Te
