Greywing - Equestria védelmezői
[Felnőtt, Kaland, Erőszakos]
Luna Hercegnő távollétében az
Éjjeli őrségre hárult a feladat, hogy őrködjön Equestria
biztonsága felett. Most azonban vezetőjük visszatértével vajon
lesz-e elég erő bennük, hogy végre sikeresen szembeszálljanak a
régi, és új fenyegetésekkel? Kikre számíthatnak a pónik
ezekben a nehéz időkben?
embeeer ez jónak ígérkezik... már rég olvastam nagyon király fanficet, remélem ez is levesz a lábamról mint annó a past sins.
VálaszTörlésKöszönöm a bizalmat! Remélem nem okozok csalódást! :)
VálaszTörlésMajd várom a véleményeteket! (Ha a cselekményre vonatkozóan írnátok, akkor inkább a greywinghun@gmail.com címre küldjétek!)
Könyvkönyvkönyvkönyv!! /)^3^(\
VálaszTörlésImáim meghallgattattak, van mit olvasni! :3
azta kutyafáját, igazán epikus írás! rendesen akkora, mint egy regény. Még csak a negyedénél tartok úgyhogy bővebben nem tudok írni, egyelőre annyit, hogy minden elismerésem a kitartásodért, mert nem vágtad félúton a fiókba, és még sorozatot se csináltál belőle :)
VálaszTörlésKöszi! :) Az az igazság, hogy "az utólagos változtatás jogát" fenntartottam, mert sejtettem, hogy úgyis kénytelen leszek belevariálni az elejébe. Akartam is, de végül csak nem vitt rá a lélek :D
VálaszTörlésAmi a kitartást illeti, az van, csak idő is legyen hozzá. Főleg a saját tempómat ismerve (ezt szeptemberben kezdtem el írni).
Writing hard XD LOL nagyon jó!
VálaszTörlésNos, mostanra sikerült végigrágnom magam rajta (és egyszerűen azért tartott eddig, mert kevés időm volt, amúgy elég nehéz letenni ;)
VálaszTörlésAz első ami eszembe jut, az az, hogy odabasz.
Elejétől a végéig. Egy igazi regény, nem csak a megmozgatott karakterek mennyisége, a cselekmény összetettsége, hanem a méret alapján is - 200 sűrűn teleírt A4-es oldal, az könyv formátumban simán 4-500 oldal lenne. És ha jól számolom, 8 hónap alatt, ami azért nem rossz tempó, főleg ha azt vesszük, nem munkaként írtad.
Az egyik legjobb fanfic, amit olvastam, hacsak nem A legjobb fanfic (mondjuk túl sokat nem olvastam az igaz). Nem lepődnék meg rajta, ha néhány éven belül valamelyik boltban találkoznék szembe egy írásoddal (és azon se, ha meg is venném).
Ilyen felvezetés után veszem a bátorságot, hogy különösebb spoilerek nélkül néhány hibáját és erősségét kiemeljem a sztorinak. a legjobb szándék vezérel, mégpedig az, hogy esetleg tanulj belőle (és talán más író is aki olvassa), ha érdemesnek tartod erre, bár könnyen lehet, hogy irodalmi szempontból sem értesz egyet velem valamiben, ebben az esetben kérlek egyszerűen ignoráld.
Először jöjjenek a negatívok:
- Egyenlőre nem egyenlő egyelőre! ezt azért vagyok kénytelen kiemelni, mert többször is elkövetted, és ha ezt se tetted volna bele, a bennem lakozó nyelvtannáci éhenhalt volna (néhány bizonytalan vesszőhibát és elütést leszámítva)
- A szóismétlések elkerülésére ugyanazt a két tippet tudom neked is emlegetni, amit szoktam. Készíts egy doksit, "mindig elbaszom" címmel, és írd bele azokat a szavakat, amiket a szavad járása miatt hajlamos vagy sokszor használni. Első sorba írd be, hogy "volt", második sorba, hogy "hogy" (a többi sort ízlés szerint te töltöd ki). Amikor egy fejezettel végeztél, jelöltesd ki a szövegszerkesztővel az ÖSSZES példányt ezekből a szavakból, és ha azt látod, valahol hemzsegnek (ne adj isten egy mondaton belül), akkor lőj oda a sörétessel. Egyéb, ritkán elkövetett szóismétlések ellen csak az segít, ha odaadod valakinek átolvasni, vagy te magad nézed át friss szemmel - lehetőleg pár nappal azután, hogy az írást befejezted.
- Ez is fura, pedig általában a többi névvel nem követed el, de folyton azt írod, "Silvermanenek", amikor ez tipikusan kötőjelesen ragozandó idegen név.
- Magyar irodalomban manapság szokás az ilyen beépült szavakat átírni, hogy "phalanx" - falanx, és "sheriff" - seriff, de ez már majdhogynem ízlés kérdése.
- A Manehattanes fejezetnél elkezded a fejezeteket tovább törni három csillaggal, de szerintem ezt korábban is bevethetted volna (valamint utána is sűrűbben). Sok kicsit uncsi átvezető utazgatás folyik néha egy fejezeten belül, amire szvsz elég visszautalni egy kicsillagozott ugrás után.
VálaszTörlésA sztorihoz
- Az 57-58 oldalon Jelly teljesen megfeledkezik Frostyról, pedig ott az ideje hogy beszarjon szerintem (ok azért később kiderül hogy aggódik)
- 59. oldal: megütögette a kék póni hátát - hát üvölthetett volna rendesen, ha már annyit óvatoskodik ez előtt és után is
- Az elesett hősöket nem tömegsírba temetik (bár ez már majdnem headcanon kérdése). Legalább arra vehették volna a fáradtságot, hogy a neveiket felírják. Így jobban átjönne, hogy tényleg jelentettek valamit a póniknak, nem csak annyit, mint az írójuknak ;)
Általánosságban:
- Egészen sok a történetben az olyan leírás, amikor a mesélő teljesen kívülről szemlélve mondja el, mi történik, pedig ezzel a módszerrel nehéz belemerülni a történetbe. Általában jobb megoldás, amikor egy-egy karakter személyén keresztül mutatod be az eseményeket, mint például Jelly fejezeteinél. Ennek tökéletes kontrasztja a deepfire-szurdoki csata, aminek a nagy része ilyen god-mode-ban kerül elmesélésre, így nagyjából fele olyan izgalmas, mintha a harcolók szemszögéből lenne. Az meg már szinte nevetséges, hogy Shining Armor (aki a végén mellékesen egyedül elbánik a gólemmel) és Stormcloud hőstetteiről, akik azért gondolom elég táposak, és az első sorokban harcoltak, egy szó sem esik.
Egészen nagy a különbség aközött, ha az ember egy történelemkönyvet ír mondjuk az 1552. évi Eger ostromáról, vagy egy regényt, pl az Egri Csillagokat. Először is az, hogy maga a történelem a történészeken kívül viszonylag keveseket érdekel, a hétköznapi olvasók a karakterek bőrébe szeretnének belebújni, velük együtt élni át az eseményeket, az ő reakcióik által ismerni meg a történetet. Ha egy csatáról akarsz áttekintést adni, akkor tedd azt mondjuk Shining Armor szemszögéből, aki a taktikai döntéseket hozza, vagy pedig vidd be az olvasót a csata forgatagába az ott harcoló katonák szemszögéből.
Ez nem csak a csatára vonatkozik, szvsz a többi fejezetben is sokkal tovább kellene egyszerre egy póni fejében időznöd, hogy az olvasó sokkal jobban kötődhessen hozzájuk. Nekem például ebből adódóan Jelly nyomozós fejezetei a kedvenceim, mert olyankor legalább csak vele törődsz, megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel. Kicsit kár, hogy igazán összetett jelleme éppen neki nincs, két társa sokkal jobban tetszik ebből a szempontból, de rájuk külön-külön kevés időt szántál.
VálaszTörlésÉs akkor a pozitívumok:
+ Az egész történeten érződik, mennyire hihetetlenül elmélyültél a pónik világában, és magadénak érzed azt, mintha csak benne élnél - ettől minden cselekmény és történés hihető és életszagú lesz. Legalább annyira szereted a pónikat, mintha a saját gyerekeid lennének.
+ Nagyon összeszedett és jól felépített történet, az utolsó csavarig kidolgozva, az akció és a krimi elemek is. Nagyjából elképzelni sem tudom, mekkora kupac jegyzet lehetett az, ami segített ezt így megírni (vagy szimplán csak ilyen jó fejed van?), és hány álmatlan éjszakán át rágódhattál rajta, mire kitaláltad.
+ Bámulatosan életszerű párbeszédeket írtál a póniknak (leszámítva néhány csetes stílusból átvett pongyolaságot, de lehet hogy a 21. század irodalmában ehhez nekem kell hozzászoknom)
+ A beidézett levelek tartalma igazán hangulatossá teszi az egészet - a beléjük bújtatott rejtett üzenetektől és utalásoktól pedig egyenesen lepakoltam a hajam
+ A cukijegyes fejtegetés egész hátborzongatóan jól sikerült
+ Lenyűgöző és vicces egyben, amint néhány fejezet címe a végére teljesen új értelmet nyer
+ Külön poén, hogy az egész történet a sorozat eseményeinek a hátterében játszódik, mintegy a színfalak mögött, és néha a két szál össze is fonódik, ami plusz mélységet ad
+ Derpy és a Doktor hatalmas!!
+ A "boszorkánymester" fejezet vége igazán hajmeresztő
+ Az utolsó három fejezet már a "pure porn" kategória, egyszerűen nem lehet lerakni (kicsit sajnálatos ugyanakkor, hogy az ilyen sztorik, amikben hihetetlen hatalmú lények és hercegnők szerepelnek, elkerülhetetlenül "deus ex machina" módon érnek véget, hiszen az olvasónak fogalma sincs, ki mekkora erővel is rendelkezik pontosan. Az én tapasztalatom az, hogy ilyen esetekben az olvasó ugyan szét izgulja magát, hogy miként is fog a végén győzni a jó, de kihagyod abból az élményből, hogy a szereplőkkel együtt jöjjön rá a megoldásra, vagy abból a katarzisból, amit elérnél, ha a konkrét történések helyett a szereplők belső vívódását, jellemfejlődését, lelki erejét állítanád a központba. Ja, ebből adódik hogy a dőlt betűs, fejekben játszódó rész itt a kedvencem)
+ Számtalanszor volt olyan érdekes érzésem, egyes apróbb eseményeket és helyszíneket elképzelve, mintha csak a saját headcanonomból estek volna ki - ez nem tudom miként lehetséges, de a te Equestriád igazán közel áll hozzám. Többször felkiáltottam, hogy "hé, ezt én is pont így képzelem!"
+ bónusz: "Silvermane mereven az ablakra szögezte a tekintetét" - I see what u did there
(a negatív lista méretben csak azért hosszabb, mert megpróbáltam kifejteni, mire gondolok)
többet nem tudok elmondani, remélem nem veszed fikázásnak amiket írtam.
Bízom benne, nemsoká olvashatok újra valamit tőled (és szerintem nem kell rajta ülnöd fél évig, nyugodtan add ki folytatásokban ;)
Kedves Nite!
VálaszTörlésEl nem tudod képzelni, mennyire vártam már egy jó kis kritikát! Őszintén szólva az elmúlt másfél-egy hónapban (ha máshogy nem, hát fejben) úgy ugráltam, mint Pinkie Pie alapból, olyan izgatott voltam, hogy végre elkészültem. Emiatt bizony kicsit szét is csúsztam, így olyan hibát is követtem el, hogy a postolás előtt odaadtam két embernek is az irományom, hogy olvassa át hibák után kutatva, aztán a végén csak nagyjából beszéltük át a dolgot. Lett volna egy rendesen lektorált változat is, de bele se néztem, inkább csak én olvastam át magamnak.
Hiba volt.
Egyelőre... pedig azt hittem az ilyeneket észrevettem, mert van amit konzekvensen el szoktam rontani.
A másik gondom az, hogy hajlamos vagyok igen nyakatekert, hosszú, bővített, mellé-alárendelt mondatokban írni, amiken ráadásul utólag sem tudok javítani, hiába igyekszem, pedig rengeteget próbálkoztam már vele, mivel igen-igen régóta húzódó hibám ez is, ráadásul teszem ezt a kötőszavak tőlem telhető legváltozatosabb, de esetenként logikai "megfontolásból" mégis meglehetősen egysíkú használatával.
Bocsi. :D
Lényeg a lényeg: kritikát eddig még nem kaptam, és rettentő boldog vagyok, hogy Te írtál és hogy ilyen bőségesen! Engedd meg hát, hogy én is nagyjából ilyen hosszan válaszoljak!
VISZONT!
Aki még nem olvasta el az egészet, az legyen szíves és ne olvassa el addig se ezt, se amit Nite írt! Ha nem is nagyon, de akkor is SPOILER! És ha valamit nagyon utálok, akkor az a SPOILER! Egyszer már sikerült egy totál véletlen elkapott félmondattal agyoncsapnom egy többszáz oldalas történetet, ezt pedig senkinek se kívánom. Az a jó, ha az olvasó még a neveket sem tudja előre - szerintem. Az összefoglalón is egy "teljes" napot gondolkodtam, hogy semmit ne áruljon el, rövid legyen, de valami köze mégis legyen a történethez. És, hogy olyan legyen, hogy az alapján akár még én is belenézzek, márpedig én nagyon finnyás vagyok az ilyesmiben...
Szóóóóval:
(Ja igen, SPOILER!)
- Seriff. Bocs, nekem bejojózik a szemem, ha így látom és van ez még így pár idegen eredetű szóval. Igaz a falanxnál pont nem, de nem éreztem hibának.
- * * * nem szeretem használni igazából, csak akkor, ha tényleg nem látok más megoldást. Ez az én hülyeségem. ^ ^
- Jelly nem feledkezik meg Frostyról, de abban a pillanatban éppen más jobban zavarja. Mivel pedig előtte és utána is írom, hogy aggódik, nem akartam ismételni magam.
- Viszont nem az egész háta fáj, bár ez nyilván nem derül ki az írásból.
- Tömegsír... bunkó vagyok. Fogalmazhatnék úgy is, hogy fail (ha mindössze kvantitatív szempontból nézzük is). Észrevettem és nem korrigáltam. My bad...
- Párbeszédek. Őszintén szólva nem vettem észre, hogy a kelleténél pongyolábban fogalmaztam volna (elvégre nem lehet mindenki Luna). Igyekeztem a szereplők egyéniségével összhangba hozni a szövegeiket. Ezt majd még átnézem.
Általánosságban:
VálaszTörlés- Na igen... Pontosan ez az, amiért NAGYON irigyellek :). Roppant nehezen kezelem magát az írást, ezért is haladok ilyen lassan. Mindig arra fókuszálok, ami történik. Ez egyébként annak tudható be, hogy a fantasy műfaj (mint kedvenc műfajom egyébként) rendszeresen bele szokott bukni eszméletlen logikai hibákba, amit én nagyon nehezen tolerálok.
Kettő dologra figyeltem nagyon miközben írtam:
1. A történet - bár hangulatában jelentősen eltér az eredeti sorozattól - résmentesen illeszkedjen hozzá. Előremenően is a következő évadokhoz (legyen belőlük még jó sok) viszonyítva is. Ezúton is szeretném megköszönni az MLP íróinak, hogy a harmadik évad miatt egy szót sem kellett áthúznom! Remélem így is marad.
2. Belső ellentmondások ne legyenek, mert különben fejjel megyek a falnak. Hááát nem lett tökéletes, de a magam részéről elégedett vagyok magammal :D
3. (tudom, hogy csak 2 volt) Olvashatóság. Hiszed vagy sem, szubjektíve rengeteget fejlődtem a 10 évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor először próbáltam leírni valamit . Értsd: most már nem akarom apró cafatokra tépni amit papírra (vagy monitorra) vetek. Ennek ellenére még nagyon nagyon nagyon messzemenőkig nem vagyok elégedett a stílusommal. És mint azt mondottam volt, kicsit irigyellek is Téged azért, ahogy írni tudsz...
BTW nagyon tudok mindenkit becsülni, aki jó (és izgalmas) tájleírást, vagy épp csatajelenetet tud írni. Én meg próbálkozok a magam egyszerű módján :D
A történet egészét tekintve miután végigolvastam ezt gondoltam róla:
Ha az olvasó nem dobja félre a harmadik fejezet után, illetve nem akar agyoncsapni a vége miatt, akkor szerintem egész élvezhető.
Igen, a vége elég necces lett, "deus ex machina", de ha valaki tudja azt, hogy akiről szó van az milyen, akkor annak tán nem túl meglepő. És akkor tán nem mondtam semmit. XD
Érdekességként megjegyzem, hogy én úgy szoktam írni, mintha olvasnék. A "jegyzetkészítés" annyiból állt nálam, hogy két évad között unatkozva piszkáltam a ponygenerátort. Akartam írni egy fanficet, de megfelelőképp vizuális alkat lévén először megrajzoltattam a géppel a szereplőket. Az első fejezet alatt még csak három színes póni volt a gépemen, meg a fejemben az, hogy írni kéne valami jót.
A többi magától jött és nem mindig tudom, hogy mi honnan. Néha bosszantó is, hogy leülök írni valamit, erre pár oldallal később rájövök, hogy ennek semmi köze annak amit akartam. Persze ilyenkor amit eredetileg akartam, az sem marad ki, csupán időben/térben későbbre kerül.
Igaz a végét lényegében kitaláltam már a 20-as fejezet környékén, így aztán néha roppant szenvedés volt megírni egy-két részt. Volt amelyiken egy teljes hónapot ültem (lehet tippelni melyik az :D).
Egyébként gondolkodom folytatáson, elvégre minden adva van hozzá, és ötlet is van bizonyos mértékig. Azonban nem szeretem a folytatásos dolgokat legyen az film, könyv vagy bármi. Ezen még meditálok.
És még egyszer: KÖSZI KÖSZI KÖSZI!
A negatív kritikáért meg főleg, mert volt benne olyan is, amit magamtól nem vettem észre!
MILD SPOILER ALERT!
VálaszTörlés(és bocs hogy ide kommentelem, nem levélben, de talán másnak is jól jön majd)
- tényleg nagy hiba, ha van is aki átolvassa, és nem hallgatsz rá :) lehet hogy egy pár ponttal az én kritikám is rövidebb lett volna (bár amúgy lektorálni is marhanagy meló egy ekkora írást, ha rám hallgatsz, legközelebb ezt a taskot is fejezetenként osztod ki)
- a kacskaringós mondatokkal abszolút semmi baj, sőt ha lerövidíted őket, rád küldöm a bérgyilkosaimat. csak néhány trükköt be kell vetni a sok "hogy" és az egysíkú kötőszavak ellen. erre egy megoldás, ha a következő írásodban tudatosan keresed őket, és megpróbálod átfogalmazni, ahol túl sok van. szerintem pár száz oldal után az igényesebb, változatosabb szinonímák maguktól beépülnek majd a stílusodba.
Az állatorvosi ló:
"A szürke pegazuscsődör azon nyomban begyorsított, aztán igyekezett úgy helyezkedni, hogy a nap felőli oldalról érkezzen, hogy a betolakodó ne vehesse észre időben hogy jön"
pakk, 3db hogy.
"A szürke pegazuscsődör azon nyomban begyorsított, aztán igyekezett úgy helyezkedni, hogy a nap felőli oldalról érkezzen, így a betolakodó ne vehesse észre időben érkezését"
voila, 1db hogy (ráadásul egy csomó esetben a mondat tök értelmes marad akkor is, ha a hogyot simán kiveszed belőle)
Én pl nagyon szeretem használni azt is, hogy "de" (benne is van a "mindig elbaszom" doksimban). Mellé is írtam, hogy "mégis, viszont, ám, bár". Amikor egy "select all" után azt látom, valahol marhasok "de" van, megnézem, a másik négy közül melyik illik oda leginkább, és lecserélem arra. szeretném azt hinni, (hogy) az írásaim során egyre kevesebbet kell utólag lecserélnem, mert lassan rászokok a többi használatára is.
- vadnyugati regényeken nőttem fel, nekem a seriff azért szúrja a szemem angolosan írva. már vagy 200 éve (amióta seriffek vannak) a magyar irodalomban "h" nélkül írják. de mint azt jeleztem is, ízlés kérdése :)
- pongyola párbeszéd: "Aaaaahh", "Öhm", "Mhm", CSUPA NAGYBETŰS ÍRÁS, ilyenek. Nem emlékszem hogy Móricztól vagy Karinthytől olvastam volna hasonlót.
- BTW: biztos sokat olvasol. legközelebbre van egy tippem: vedd elő a kedvenc könyved (az csak jó ha már százszor olvastad). Olvasd végig úgy, hogy ne a sztorira figyelj (belátom ez nehéz, mert a hivatásos írók pikk-pakk beszippantanak a sztorijukba), hanem arra, hogy hogy csinálja. próbáld meg leutánozni.
szerintem sokat segítene, ha eleve kényszerítenéd magad, hogy egy póni fejébe kerülj bele, amikor írsz (ld pl GRRMartin Trónok Harcát, egy fejezet, egy szereplő). Ha nem megy, írj egy sztorit E1-ben, ott aztán nem ugrálhatsz el folyton.
- nem vágom, hogy csináltad, ha a 20. fejezetnél találtad ki a végét, és nem volt egy kupac jegyzeted azt, hogy már az elején egy csomó minden előre van vetítve a végével kapcsolatban :o
vagy csak bedőltem a humbugnak, de az is lehet hogy zseni vagy vagy egyszerűen mázlista... ;)
- azt nem gondolnám, hogy ezt kellene folytatnod, szimplán csak arról beszélek hogy ha legközelebb írsz valamit, közöld le fejezetenként. Nincs semmi baj a sorozatokkal, a nagy írók is sokszor részletekben adnak ki egy sztorit (pl az Egri Csillagok is ilyen!)
végül csak ennyi: ELŐRE A LENINI ÚTON!! - jaeznemaz
Ja, most már értem mire gondoltál pongyola párbeszéd alatt. Jogos. Többnyire én se szeretem, de olyan nehéz volt neki ellenállni! Bárhogy néz is ki az "Mhm" írott szövegben, valahogy mégis pont annak a lényegét fejezi ki amire gondolok. Ha nem is a legtalálóbb módon, de az ilyeneket többnyire hangutánzó/hangulatfestőnek szántam.
VálaszTörlésOlvasni sokat olvastam - régen. Mostanában extrém nehezen veszem rá magamat az ilyesmire, s ha van is ihlet, akkor is többnyire inkább írok helyette. Amiket olvasok az pillanatnyilag kimerül a fanfic kategóriában. Viszont amióta írok, azóta nagyon más szemmel is nézem mások műveit és sokkal gyakrabban húzom el rajtuk a szám. Vagy azért, mert valamit pocsék megoldásnak találok, vagy azért, mert tudom, hogy ezt utána nem tudnám csinálni.
A jegyzettel lehet kicsit hazudtam. Egy alkalommal írtam is le valamit. Amikor két szálra bomlik a cselekmény, időben egyeztetnem kellett, mert nem tudtam fejbe lekövetni. És oké, lehet, hogy már a 15-ös környékén tudtam, hogy nagyjából mi lesz a vége. Viszont azt az elejétől tudtam, hogy milyen jellegűnek szeretném, aztán pedig felépítettem a meglévő adatokból.
A folytatáson pedig gondolkodtam. Ha lesz, akkor nem az egzakt folytatása lesz. Nyilván a szereplőimmel is eléggé megkötöttem már a patámat (izé...) Viszont ha már írok valamit, akkor az ugyanabban a szubjektív világban játszódna, és úgyse tudnék ellenállni, hogy ne keverjek bele egy kis diólikőrt (if you know what I mean ;) )
És újfent köszi a véleményezést :)
A fic új borítóképet kapott, köszönet érte Farkas Patriknak!
VálaszTörlés(akit érdekel, itt vannak még a munkái http://wolfyka.deviantart.com/gallery/)
Valamint ennek örömére igyekeztem kigyomlálni a helyesírási hibáim nagyobbik részét is az írásból!