Horror Labirintus Meet: Élménybeszámoló

Az alábbiakban a fent nevezett találkozóról olvashattok Darkos Nova tollából.

Reggel elég nehezen indult a felkelés, de erőt vettem magamon és irány a Keleti pályaudvar, hogy a vidékről érkező nagyobb társaságot elvezessem a találkozó helyszínére. Többen vártak rám, mint ahogy számítottam, hiszen négy fő helyett voltak vagy 6-an 7-en. Na de mindegy. Egy gyors jegyvásárlás a bkv-ra, majd irány a népliget, ahol a csapat egy másik része már várt ránk.

Alig kilenc óra és szinte mindenki már jelen volt. Meglepődtem, hiszen rég volt már, hogy kora reggel, ekkora létszám gyülekezzen a helyszínen, főleg mínusz fokokban. Mint a régi szép időkben.

A mínuszokra való tekintettel beültünk egy bisztróba, ahol forró teát iszogatunk, miközben vártuk a társaság maradék tagját és egy karaoke gépet találva elénekeltük az Edda egyik nagy sikerű számát.

11-óra. Átvonultunk a póni büfébe, ahol ki hamburger, ki hot-dogot evet, rajzolgatás és egyéb pónis randomságok mellet elfogyasztottuk ételeinket. Engedélyt kaptunk ott, hogy pár g4-es matricával kidekoráljuk a büfé ablakát.

Volt még időnk, így betámadtuk a bolhapiacot is. A csapat bár szerteszéledt, de sikeresen időben percek alatt a megbeszélt időben és helyen összegyűltek.

Irány a helyszín amiért végül is összegyűlt a brony-k nagyja. A horror labirintus.

16 fő helyett 21 fő lett. Bár nem lehetett volna, de aki nagyon akart jönni, annak még az utolsó nap is sikerült helyett szorítani.

Megérkezve a helyszínre, az anyagiak lebonyolítása után, három csoportot hoztunk létre. Az első csapat be is ment a pince labirintusba, miközben a váróteremben, csak a csapkodásokat, visításokat és a nevetéseket halottunk. Nőt bennünk a feszültség, az adrenalin, a kíváncsiság, hogy mi történhet odabent.

Mikor a második csapat is végzet, az elejétől fogva Spoiler szabály élt, de mivel tudtuk, hogy ezt nem fogják tudni magukban tartani, így ők átvonultak a Burger King-be, míg az én csapatom is végez, de amíg sorra kerültünk, egy kedves brony tag gitározott nekünk.

Irány a pince. Bezártak minket egy sötét helyre, és verték jobbról balról az ajtókat, miközben ijesztő hangon suttogtak. Belépve a labirintusba, egy férfi, orosz akcentussal közölte a szabályokat, mint a kiképzésen. Ha röhögni mertünk, még jobban felemelte a hangját. Nem szeretnék mindent elmesélni, hisz soha nem érnék a végére, de legyen annyi elég, hogy nem csak megismerték a pónis társaságot, de ahogy Pinkie énekelte, a nevetés tényleg elrémiszti a gonoszt, hisz félelem helyet, végig röhögtük az egészet.

Az ökörség a pince labirintus dolgozói és köztünk folyamatosan ment, mert minden szar poénunkra tudtak valami elmebeteg dolgot, vagy szöveget, volt, amikor társunkat egy ketrecben láttuk bezárva egy idegbeteg nővel, volt hogy élethű, de nem igazi fűrésszel kergettek meg minket. Tehát az élmény nem mindennapi volt.

Miután végeztünk indulás a csapat többi tagjához, de történt egy baleset előttünk.

 Egy idős hölgy elesett, az állát pedig olyan szinte beverte a betonba, hogy folyamatosan ömlött a vér. Ez már éles volt. A tagok, csapat munkával segítettek neki. Miközben egyik telefonált a mentőknek, a másik felsegítette a hölgyet, aki alig tudott a falig elmenni. Két tag, a közértben a biztonságiak segítségét kérve, soron kívül szőlőcukrot szereztek, hogy a sérült vércukra visszaálljon. A mentők kiérkezésekor besegítettük a hölgyet a mentőautóba, akik azonnal tovább is haladtak, ahogy mi is.

Az utóbbiért minden tiszteletem a brony-knak, mert talán a magyar közösségtől, rég láttam ilyen csapatmunkát.

A végén a Burger King-be, még egy gyors élmény beszámoló a többiekkel, és ahogy szokott lenni, búcsúzás.

 Az elmúlt időben, történtek dolgok, amiért egy kicsit elment a kedvem a közösségtől és sokakat volt, hogy megbántottam a viselkedésemmel, de a találkozó napján, újra átéltem ugyanazt az érzést, azt az élményt, amit akkor, amikor megismertem a brony-kat több mint egy éve.

Több mint jól éreztem magam és a legnagyobb élményem, amikor a brony-k boldogan mesélték egymásnak az élményeiket. Fantasztikus érzés, hogy leszervezhettem egy olyan találkozott, amivel másoknak ekkora örömöt szerezhetem.

 Az élménybeszámoló eredeti forrása.

Az írást az író engedélyével használtam fel.