Kritika – Mint Berry szerelme

Kihagytam korábban ezt a remek kis művet, ami igencsak érdekes darab, főleg hogy egyetlen kánon szere(p)lő sem található benne.

Ismertető:

Mint Berry szerelmes lesz és végül elnyeri méltó jutalmát. Mindezt egy kellemesen ismeretlen kisvárosban, ahol bár a sorozat szereplői sohasem jártak, akár ez is megeshetne.

Eredeti mű

Kritika:

A cím ismeretlen okból nem került a műbe. Az azért is meglepő, mert egyébként szinte hibátlan az alkotás helyesírás és külalak terén.

Ugyan nincs beljebbezés, ám szép is tisztességes emelést kapunk a bekezdések után, így ez önmagában nem gond. Megjegyzendő, hogy a kevés alkotások egyike, ahol a készítő vette a fáradtságot, hogy a gondolatjelek gondolatjelek legyenek.

Az elején kiemeled az üzlet nevét, ezt nem érzem szükségesnek, viszont mivel később nem alkalmazod ezen módszert túlzóan (tán egyszer sem), elmegy.

Utána felsorolod a történet OC-inek jelentős részét, egyetlen mondatban. Hat nevet kapunk, minden támogatás és leírás nélkül. Kimondottan rossz a név és arcmemóriám, így mire a végére értem, mér az elejét el is feledtem, félek, nem vagyok ezzel egyedül.

A bekezdésben ezt ismételed, nevek csoportokban, minden azonosítási lehetőség nélkül. Sokkal finomabban adagolva még akár elfogyaszthatnánk ennyi új szereplőt, így reménytelen.

Mindezt tetézed azzal, hogy igazából nincs rájuk szüksége a történetnek. Igen, hasznos, sőt, segíti az élő világ érzését a sok új szereplő, ám az olvashatóságot nem támogatja már.

Eközben szépen szivárog két kedvenc szavad, a fagyi és a kehely. Az előbbi időnkét szeretne felnőni, és fagylaltként mutatkozni, bár ezt sohasem adod meg számára, a másik csupán a mennyiség terén kezd a végére brutálissá válni, mintha más edényben nem is lehetne felszolgálni fagyasztott és ízesített vizet.

Utána felbukkan a herceg, fehér paripával, akarom mondani lila csődörként, és kap egy mintaszerű leírást. Kár, hogy korábban nem szántál ugyanennyi időt minden karakterre. Ugyan nem teljesen tiszta, hogy milyen a görbe sarkú csillag, legyen ez az én fantáziám hibája.

Aztán hazaérve ismét kapunk egy csokornyi új szereplőt, akiket felemásan kezelsz, sokkal szebben adagolod az első csoportnál, ám messze nem annyira részletes a leírásuk, mint a csődöré.

A leíró részeknél a bekezdések kezdenek elnyúlni, pedig az elején sem éppen rövid darabokkal nyitottál. Míg a korábbiak éppen elmentek (főleg, mert legalább egy bekezdés volt szinte mind), itt már bizony aprítani kellene.

A lassan kialakuló történetben végre kapnak esélyt az elején feldobott szereplők is, hogy némi személyiségre tegyenek szert, ezt leginkább Cinnamon esetében sikerült elérni, a többieket a végére sem igazán sikerült megkülönböztetnem egymástól.

A szerelmi szál szép és kellemesen kibontott, bár az estély után nagyon gyors lépésekkel haladsz, talán rászánhattál volna még pár oldalt, hogy egy-egy pillanatképet felvillants.

Delusion képessége és annak ábrázolása szimpatikus és egyben nem túlzó, remek megoldás. Sajnos ismét látszik, ezt a karaktert gondoltad ki eléggé, a többiek csupán bábok mellette, miközben látszólag Berry a főszereplő.

Értékelés:

Külalak:

A szóismétlések és néhol a nevek ismétlését leszámítva szinte hibátlan. Alakilag talán lehetne szépíteni rajta, ám ami az olvasáshoz szükséges, azt mind megtetted.

Nyolc pont

Tartalom:

A lila herceg hibátlan karakter, aki végig szerepében marad. A többiek szintén szépen tarják magukat a kevés megismert jellemvonásukhoz, így belső logikátlanság nincs, sajnos viszont a rengeteg OC vagy soknak bizonyult, vagy nem is akartad őket kellően megformálni.

Összességében közel hibátlan még így is, a beszélgetések és a történet hihető és hiteles.

Hat pont

Szubjektív:

Maga a történet nem igazán olyasmi, ami feltétlen tetszik, így komoly hátránnyal indult, és sajnos az eleje volt a leginkább problémás technikai szempontból. Szerencsére ezen részeken (alig egy-két oldal) átjutva egy kellemes és élvezetes kis olvasmányt kapunk, mely akár egy alternatív rész is lehetne a sorozatban.

Hét Pont

Most látom, a műhöz Silence the Unicorn adott egy jelentős  segédletet, az eredetit nem láttam. Lássuk be, sokat segít, ha van egy külső személ, aki valón átnézi a szerintünk már kész darabot. Mindez persze nem csökkenti az író teljesítményét, pont ellenkezőleg.