Kritika – Prince of Equestria

Egy újabb nagyobb lélegzetű mű készült el, ismét értékelés ideje érkezett imigyen el.

Ismertető:

Megismerhetjük Equestria keletkezésének az író által elképzelt formáját. Utána az abban kiemelt szerepet kapott egyik új póni történetét követhetjük végig, amint a sorozat jelenében találkozik a hatosfogattal.

Eredeti mű

Kritika:

Van összefoglaló a teljes műről. Valaki olvasta az írásaim és meghallgatta. Ilyen egyszerű pozitív hozzáállást elérni még az első betű elolvasása előtt.

Aztán persze ugyanilyen gyorsan ellensúlyozza is ezt az alkotó: igen, már megint a sorkizárt szöveg beljebbezés nélkül, soremelés vagy bármely más olvasást segítő megoldás mellőzésével. Miért? Egy egész mozdulat lenne bármilyen formában megoldani mindezt.

Majd elérkezünk a címhez, ami indokolatlan módon idegen nyelven került elénk. Ezzel a formával nekem a Prince of Persia játéksorozat villan be, viszont csekély ez irányú ismereteim alapján nem tudom hozzá kötni. Ráadásul magyarul is ugyanilyen hatékonyan köthető az eredetihez, ha létező kapcsolatról beszélünk.

Ezután jön a teremtéstörténet és némi történelmi információ elhintése, annak minden szokásos problémájával. Kezdve azzal, hogy eredendően nincsen semmi, főleg nem csillagok, majd hirtelen mégis akad három csillag, mindezt egy bekezdésen belül, ami ráadásul az első.

Utána még Discord és Luna szerelmét is odakeverjük egy fél mondattal, amiből még utódok is születnek – legyen –, az előtörténetben szinte bármit szabad. Az már érdekesebb kérdés, hogy miért kell a kevés sorozatbeli eredetmorzsával részben szembemenni, bár ismétlem, legyen. Az egész bevezetés ilyen értelemben csupán túl rövid, túl elnagyolt, további 2-3-5 oldalt kényelmesen elbírt volna.

Utána végre a jelenkorba kerülünk, ami a második évad utáni időt jelenti ez esetben, bár az új királyi pár ismeretlen okból teljes mértékben hiányzik a történet során, ennek még egyébként lesz egy érdekes eleme a legvégén.

A történet főszereplője – Thunderstorm – gyors tempóval összeütközik Rainbow Dash-el, aki ezután sebtiben összeverekedik vele. Nem érzem indokoltnak, hogy ez történjen, igaz később a többi póni is hasonlóan harapós viselkedést tanúsít, leginkább mindenkivel szemben. Szerintem Iron Will állandó óraadó lett a környéken, és ez okozza a paprikás hangulatot.

Itt gyorsan elindul a karakter Marty Stu alapú ábrázolása, ami bár közelébe sem érhet a dobogónak a magyar írások közt sem, ettől még igencsak jól fejlett darab.

Egyben hamarosan megtudjuk, hogy Twilight ellopta az anyakönyvi hivatal teljes állományát, hiszen teljes mértékben kiakad, miután fél napi keresés után egy ismeretlen póniról nem talál semmit. Cserébe amikor egy régi festményen látja meg a keresett pónit Lunával, akkor semmiféle lépést nem tesz a kapcsolatfelvételre a nevezett hercegnővel. Naja, ha egyszer nincs összeköttetése az uralkodókhoz…

Később arra sem eszmél, hogy egy ősöreg ritkaságot ajándékoz számára a hősünk, csak úgy mellékesen. Persze ha ez megtörténne, akkor a további mese nagy részét kukázhatnánk.

Aztán találkozik a Fluttershy-al a bajnok, és menten egymásba szeretnek, legalább annyi tisztesség fért a helyzetbe, hogy egyértelmű szerelem első látásra eset, így nincs sok mit firtatni. Ezen túl, ha nem is hosszan, de legalább megkísérelte az író kicsit tartalommal felruházni a kapcsolat kibontakozását.

Itt persze Twilight viselkedése kicsit érthetetlen, emiatt vélem úgy, hogy Iron Will a ludas a dologban. Illetve nehezen indokolható az ezeréves, korlátlan hatalmú, isteni entitás részéről az ifjú csikókat megszégyenítő viselkedés, még szerencse, hogy Celestia nem ilyen a sorozatban.

Később felbukkannak a változányok, és elrabolják Thunderstormot. Ekkor mondjuk Twilight részben ismét elfelejti, hogy varázsolni is tud, és inkább patáin rohangászik a villámsebes pegazusok után ahelyett, hogy teleportálna. Ez később is gyakori probléma, ami még zavaróbbá teszi azt, amikor éppen az ellenkezőjét adja elő.

Általában is érvényes, hogy kicsit száraz a háttérvilág leírása, túl gyors a tempó, túl hamar esünk túl az eseményeken, persze így sem rövid műről beszélhetünk, valamivel több, mint félszáz oldal, ám további egy-két tucat oldal még benne maradt érzésem szerint a leírásokban.

Majd ismét kicsit csalunk, nem érünk rá a Harmónia Elemeiért elmenni, mivel az akár pár percet is igénye vehetne (ja, és közben a hercegnőket is értesíthetnénk Chrysalis visszatértéről.) Ez persze ismét szükséges, hogy a főhős ne bukjon le azonnal, és a történet további részét ne kelljen kukázni.

A bajnokunk természetesen magát szabadítja ki, hiszen továbbra is isteni hatalmú entitás, akit ennek ellenére elfognak a változányok, majd a királynőjük újfent begyűjti a gonosz főszereplőkre jellemző ostobaságot, és így rosszul kezeli a régi/új barátját.

Ezután a felmentő sereghez térünk vissza, akik némi küzdelem árán végül a jó irányba indulnak és még a random szörny általi felfalatást is elkerülik. Majd az éjszaka beesik hozzájuk egy éppen elhalálozó alakváltó. A nyomait követve megtalálják azok fészkét, amit ekkorra már elpusztított valami.

Itt egy elég érdekes méretezésbeli probléma bukkan fel, hiszen fél mérföld (800 méter) távlatából nem vették észre még nappal az alakváltók rejtekhelyét. Ugyanezen távolságból nem látták az azt elpusztító eseményt, amit pedig egy hatalmas, tomboló villámokkal tűzdelt vihar kísért.

Nemsokkal ezután immár alikornisként találunk rá a hősünkre, aki elpusztította az egész fészket, és letörte az uralkodó szarvát. Itt már semmi nem állja a Marty Stu fejlődését, korábban erre Celestia sem volt képes, sőt, még a Cadance és Shining Armor sem – a szerelem erejével átitatva –, nem baj.

Ha már így alakult, akkor ismét felbukkan a rémkép, hogy Blueblood, a gála bukása és Rarity réme nem szimpla pöffeszkedő alak, hanem valóban herceg, aki egyedüliként nem bukott el az éjszaka űrnőjének családját sújtó mételytől eleddig. Egyben egy kis ízelítőt kapunk az alikornisok csatájából is, ami még a maga nemében nem is rossz. Végül persze a bukott hős megszerzi amiért jött, igaz, Blueblood ezt akarta megakadályozni és győzelemre állt. A „mivan faktor” itt igencsak magasra ért, szerencsére ennél már csak kisebb értéket vesz fel, bár akadt még egy-két kiugró eset.

Aztán végre kiderül a sötét titok, hogy ki kicsoda és miért, egyúttal ennek keretében megtudhattuk, Luna azért zárkózott el, mert gyűlöli az őt zaklató ingatlanügynököket.

Hogy ne kelljen a Harmónia Elemeit használni ilyen korán a történetben, Dash megsérül egy alkalmas pillanatban, bár erősen kendőzés, még mindig a legjobb a történetben. A csapat maradékát elküldi Luna hercegnő Tartaros-hoz, hogy ott állítsák meg az immár ellenséges hőst.

Ott Cerberust egyetlen mozdulattal elkergeti a bajnokunk, majd kiszabadítja őrült bátyját és megszerzi a káosz elemeit. Ezekkel könnyedén lelép, miközben a testvérrel megküzd a társaság, pontosabban Twilight.

A harc ismét látványosnak mondható, bár ezúttal sokkal kevésbé követhető. Az már csupán érdekes kérdés, hogy a többiek miért nem avatkoznak bele, ahogy az is, hogy miután Celestia tanítványa egy döntetlent kiharcol (egy alikornissal szemben), a végre megérkező Luna miért nem oldja meg a problémát ott helyben. Persze ekkor mi maradna a folytatás előkészítéséhez…

Kicsivel később Thunderstorm teljes pompájában veti magát rá Canterlot-ra, ahol ugyan ott a teljes csapat és mindkét hercegnő is, Celestiával felmossa a padlót, ezzel jelezve milyen erős (szegény napistenre rájár a rúd a fanfic-ekben), majd végül Luna elmenekül, a teljes társaságot magával víve.

Itt álomra hajtják fejüket, hogy aztán újult erővel vegyék fel a küzdelmet, ám erre nem lesz módjuk, mivel Fluttershy szerelme után megy egy klasszikus üzenetet hátra hagyva: érzem, hogy van még benne jó vagy valami hasonló.

Itt megtudjuk, hogy csak a gonosz erői kényszeríttették egy ideig a szegény, szeretethiányos alikornis istenséget a rosszra, amit persze Fluttershy egyetlen csókkal megtör. És ez még jól is néz ki, ha kevésbé sablonos lenne, akkor igazán pofás véget kaphatnánk, így csak egy alap megoldás jó és szép kivitelezése.

Ezután már csak a happy end és a kötelező spoiler a második részhez érkezik, szvsz ezt a fejezetet teljes mértékben ki kellett volna hagyni. Itt többek közt megtudjuk, hogy Celestia meglepve tapasztalja, hogy a szerelem képes megmenteni Equestriát, úgy fest komoly sérülést kapott a fejére a legutóbbi ilyen eset során.

Értékelés:

Külalak:

A beljebbezésért nagy kár, a gondolatjelek szokás szerint kötőjelek. Továbbá a gondolat jel után mindig van szóköz, és előtte is, ha nem a bekezdés elején áll.

A szóismétlések és az elgépelések száma meglepően alacsony, csupán az ellentétes kötőszó az, ami zavaró, szinte minden esetben a „DE” lett az áldozat. Ez ráadásul kimondottan nem illik Fluttershy-hoz, főleg nem állandóan.

Hat pont

Tartalom:

A főszereplő milyenségét nem lehet figyelmen kívül hagyni, akkor sem, ha kategóriájának talán legjobbja, és így meglepően elviselhető. Igazából ha eleve gonosz karakterként indul, mint az akaratlanul is párhuzamba állítható Darth Vader, talán kevésbé lenne irritáló.

A többieket meglepően kevéssé erőszakoltad meg a bajnok kiszolgálása érdekében, bár kicsit szükséges volt ez, főleg Twilight esetében, ami továbbá meglepő, hogy inkább agresszívabbá vált emiatt, semmint gyengébbé.

Sajnos a történetvezetésben akadt pár komoly gond, ezek bizony sokat rontottak az összképen.

Négy pont

Szubjektív:

Az egész mű érdekes és képes volt fenntartani az érdeklődést, bár némely tátongó lyuk történetben ezt komolyan akadályozta. Ha ezeket sikerülne legalább látszólag eltakarni, akkor valóban kellemes végeredményt kapnánk, így csupán egyszer élvezhető legfeljebb.

Öt Pont