Kritika – Füst és fény

Trixie X OC shipping, már jól indul…

18+ tartalom

Meghaladtuk a 450'000.-ik oldalmegtekintést (és lehet találgatni, hogy legközelebb milyen érdektelen statisztikával állok elő.)

Ismertető:

Érdekes fordított történet, ahol először kapjuk a Clop-ot, aztán a gyors összemelegedést, és végül a múltban és jövőben vájkálást.

Eredeti mű

Kritika:

Sajnos ezúttal elmaradt ez összegző változat beküldése. Mindezt tetézte az író a dA saját szövegközlő rendszerének használatával, ami – vélhetően – számos célra használható, szöveg közlésére nem annyira.

Beljebbezés ugyan nincs, és ezért már mindenki sejteni véli mivel folytatom, viszont az író legalább megkísérelte jól tagolni az alkotást, amit beszúrt sorokkal, illetve a párbeszéd dőlt szedésével végül sikerrel ért el.

Ez nem jó, ellenben elfogadható megoldás. Az már érdekesebb, hogy miért nem daraboltad fel a párbeszédet is, bár talán zavaróbb lenne az egy sor szöveg egy sor kihagyás a pörgősebb részeknél.

Lassan térjünk rá a szövegre is. Káromkodás. Miért? Semmit nem tesz hozzá a karakterekhez, eléggé érezhető enélkül is haragjuk és dühük, ellenben feleslegesen rombolod a világot vele, amit egyébként is megteszel később, épp ezért kellene elkerülni ahol lehet.

A másik érdekesség a mondatvégi (és közi) írásjelek. Az egyetlen pont esetében semmi meglepő nincs, a hármaspont alkalmazása kedvenced, amire később kitérek még, ám a két pont (már egymás után, nem kettőspontként) esetében nem tudom hova tenni a dolgot.

Részben mert ilyen írásjel nem létezik, viszont túl gyakori, hogy ne szándékosságot véljek benne, és egyébként kimondottan kellemes helyesírás szempontjából az egész mű.

Hármaspont a kedvenc írásjeled, ez nem kétséges a használatának gyakorisága miatt. Viszont pont ezzel hihetetlen mértékben leértékelted egyben, a végére nem több a sima mondatvégi pontnál. Ráadásul ha nem kezdesz új mondatot, akkor a hármaspont tapad mindkét szóra, azaz utána sincs szóköz. Az egyébként magas szintű íráskép miatt pedig kimondottan javaslom a küzdelmet azért, hogy a gondolatjelek és a hármaspontok legyenek is gondolatjelek és hármaspontok.

A whiskey ragozását ugyan remekül oldod meg, viszont ettől függetlenül érdemes teljesen elkerülni, vagy akár egy huszáros megoldással másik itallal helyettesíteni, mivel nem igazán akad indok ezen ital támogatására.

Az elején a „30 km-re” bűn ronda, főleg, hogy máshol ilyesmibe nem futunk bele, vedd a fáradtságot és írd ki.

A clop jelenetre nem térnék különösképpen, csupán egy apróságot megjegyzek: mivel a vonatkozó szereplőknek van farka, így nem feltétlen szerencsés használni ezt a szinonimát, egészen másként is lehet elképzelni, ahogy Trixie benyeli az egész farkát Silvervingnek (és utána gyorsan fulladozni kezd.)

A szárnykezeket ugyan nehéz és részben felesleges is teljesen elkerülni, viszont itt-ott már túlzásba vitted szvsz. Ugyan kétségtelen, hogy nagyon precíz mozdulatokra képes a tollakkal egy madár vagy pegazus, ám elenyésző erőt tud velük kifejteni, így valódi kéznek vagy ujjaknak nem igazán alkalmas.

Majd feltalálsz egy újabb írásjelet, a hullámvonalat. Ez ugyan nem teljesen ismeretlen, viszont általában a szócikk helyettesítésére használatos szótárakban és lexikonokban, illetve még ismeretes mint közelítő érték jelölése. Ezek egyike sem fér meg egy irodalmi szándékú műben, így semmi keresnivalója itt. A közbevetés jelzésére való a hármaspont, viszont éppen azt már teljesen elhasználtad.

Trixie cukijegye két formában ismeretes, az egyik az általad is leírt holdsarlós változat, a másik a csillámporos (pixie dust), én az utóbbi mellet állok már néváthallás miatt is.

A darts ugyan így helyes, ettől még nem tetszik, ez az én hibám. Viszont korábban Pó-vidéki vaníliásnak írtad, itt meg póvidéki vaníliásnak, szvsz ez előző a jó, ennél is fontosabb, hogy egyfélét használj. Ettől nem messze gondolatjelet használsz a párbeszédben. Nagyon kerülendő, hiszen a párbeszédet magát is így jelöli a magyar nyelv, így nagyon félreérthető. Egyébként is ritka, hogy beszédben valóban ezt a jelet használjuk, vessző vagy más hasonló bőven elég erre.

A „hmpf” legalábbis érdekes nyelvi megoldás, egy ilyen oldalra kiköpést inkább a leírásba érdemes megemlíteni, semmint hangutánzó szándékkel párbeszédbe rejteni.

A kitárt szárnyak, mint egyetemleges agresszív jelleg kicsit túlzás, az adott jelentben nyilván az, még akár a leírás nélkül is, ám általánosítani nem lehet ennyire (Fluttershy rendszeresen kitárt szárnyakkal jár), sokkal inkább felfokozott érzelmi állapot vagy hasonló a jelentése, bár ennyi írói szabadságot megadhatunk akár.

És ekkor elérkezünk a legnagyobb kérdőjelhez az egész műben. Miért szükséges ilyen hatalommal felruházni Trixie-t? Mezei „erős” varázslatokkal is elérhetné ugyanezen hatást, vagy akárcsak trükkökkel is, minek egy ilyen OP tulajdonság bedobása, amit ráadásul sem a kánon indokol vagy támogat, sem a karakter nem igényel.

Kis közbevetés a fejezetcímhez: ugyan jelzed, hogy semmi köze Twilighthoz a címnek, viszont pont abban a fejezetben ez nehezen elfogadható, ahol a nevezett pónit tárgyalod és az ő kapcsolatát Trixie-vel. Javaslom, vagy keríts egy másik fordítást a számhoz, vagy ha már így alakult, akkor használd fel szándékosan (akár Hajnalcsillám formában is.)

„…azzal, hogy~ mivel is..? Egek…” Bocs az idézetért, de egyet értek veled: egek!

A szikrázó tekintettel még egy másik karakter legalább ennyire kérdéses és OP képességét is idekevered, bár szinte biztosan nem szándékosan. Persze ezt nehéz lesz teljesen elkerülni, csupán furcsán hat.

Itt kezdenek a bekezdések dagadni, szép és hosszas leírások, csupán nem igazán tagoltak, simán lehetne felszabdalni őket. Még szerencse, hogy nem sorkizárt, akkor végleg olvashatatlanná válna az írás.

Majd egy egész családnyi ilyen hatalmú lény kerül elő a semmiből, felteszem ők is Celestia mintáját követték, amikor a világraszóló eseményekben nem kívántak részt venni. Ez a fő probléma velük, mégis miért maradtak ki mindenből az elmúlt két évad során?

Ha már itt tartunk, a bömbölő üvöltést nem nagybetűvel jelöljük, hacsak nem chaten írunk, hanem a leírásban jegyezzük meg. Bármekkora hangerőnél is érvényes ez, még akkor is, ha éppen valami misztikus, másik világba átlépve beszélünk.

A „?!” szintén nem éppen támogatott írásjel, főleg, hogy semmi nem indokolja a használatukat, itt minden mondta szimpla felkiáltójelet érdemel. A szavanként kiemelt mondatoknál pedig pontokat, vagy esetlegesen felkiáltójelet szokás használni, a gondolatjel nagyon másra van (éppen hogy gyengébb tagmondatot jelez.)

Az Ursa Major név, mindig nagybetűvel írandó, habár érvényes, hogy szvsz fordítandó is egyben, még akkor is, ha más neveket nem fordítunk (csillagképeket mindig fordítani illik, ha van magyar megfelelője.)

Mégis mi az a kvibli? Jó, tudom mi az, de minek? Főleg, hogy nem is pontosan használod, nem szerencsés – szvsz – egy másik világból áthozni szavakat.

Az elnyújtott hangokat szintén nem ildomos kiírni, jelezd a leírásban, kiváltképp, ha többször is kívánod alkalmazni.

Az amnéziás eltussolása az OC előtörténetének nagyon olcsó megoldás, nem méltó a mű átgondoltságához, nagyon kár érte. Ugyanígy zavaró, hogy szinte semmit nem tudunk egyébként sem az OC-ról a nevén túl. Persze az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, ám ekkor is illik valahogy becsempészni egy leírást, akár más szereplő szájából elhangozva, akár egy megfelelő helyen beszúrt tükörbenézéssel.

A levél a végén kimondottan tetszik, hű a sorozathoz, és mégis a mű sajátosságain belül marad.

Értékelés:

Külalak:

A két ponton és a hullámvonalon túl alig akad közvetlen probléma, legfeljebb a hármaspont gyakori alkalmazása és a de, mint szokásos túlzásba vitt ellentétes kötőszó.

Hét pont

Tartalom:

Nagy kár a végén bejött OP képességért, enélkül szinte hibátlan történetvezetést mondanék, Trixie hihető karaktert kapott, ami nem mond ellent a kevés sorozatbeli viselkedésének, az OC pedig a leírás hiányát és az amnéziát leszámítva rendben lévő.

A fordított történetvezetés élvezetes megoldás, bár valószínűleg elvesztettél vele pár olvasót.

Hat pont

Szubjektív:

A mű élvezetéből egyedül a felesleges káromkodás von le, egyébként mind a karakterek, mind a történet kellemes és élvezetes, ami fenntartja az érdeklődést, miközben nem tolakszik.

A tempó jó és nem érzem azt, hogy oldalak maradtak volna még a leírásban elvesztegetve, vagy feleslegesen hosszadalmas volna.

Nyolc Pont