Ismertető:
A
ragadózók jól eljönnek equestriára, hogy ott alaposan
elverhessék ismét a kedvenc ellenfeleiket. Eközben láthatjuk a
hatosfogatot teljesen kivetkőzni szerepükből.
Kritika:
A
mű teljes és így mindjárt jó a hangulat, ez túl sokáig nem
tart.
Elsőként
egy igencsak méretes képet – szvsz – felesleges beszűrni a
szövegbe, bár ez legyen a legnagyobb baj bármely írásban. Utána
a szokásos mantra: beljebbezés, nem is írok többet, tudjátok mit
kell itt már várni.
Ha
már egyben található a mű, akkor ildomos a fejeztek végén
laptörést beszúrni, hogy ne folyjon össze a szöveg.
Aztán
megfejelhetjük még ezt a párbeszéd kezelésével. Az angol
nyelvterületen idézőjellel jelzik, ha egy szereplő megszólal, és
megengedett, hogy a bekezdésben kezdjünk párbeszédet. Magyarul
viszont gondolatjeleket használunk erre, és nem megengedett a
bekezdés közepén párbeszédet nyitni. Az előbbi csupán ronda és
zavaró, az utóbbi viszont semmiképpen sem áthágható.
A
bevezető végére érve még mindig semmi sem árulkodik arról,
hogy a szereplők (egy marék ismeretlen vadász), az nem póni, nem
ember, hanem a ragadozók fajába tartozik.
Ennél
is zavaróbb, hogy jellegtelenek. Vérming az egyetlen, akinek valami
karaktere lett, a többi nem megkülönböztethető egymástól, így
a nevüket nincs is mihez kötni, ami igencsak nehézkesé teszi az
olvasást.
Ezen
túl felmerül egy kérdés, miért van még folytatása a prológus
után? Egyértelműen jelezte a fővadász, hogy Vérming legyőzése
az első feladat, ami nélkül nincs vadászat, majd Vérming simán
megnyeri a párbajt.
A
mondatokban nem kerül rendesen egyeztetésre az alany és az
állítmány vagy éppen a többesszám-egyesszám, szinte egyetlen
hibátlan mondat sem található az írásban.
A
folytatásban végre felbukkannak a pónik, de bár ne így történne.
Az még majdnem rendben van, hogy mindenki betér egy „Apple family
ciderre”, pontosabban nincs rendben. Magyarul írsz, használd ezt
a nyelvet. A neveknél nincs baj, ha maradsz az angolnál, pár
problémás kifejezésnél elmegy (alicorn/alikornis), viszont a
család és az almabor azért legyen csak magyarul.
Majd
Fluttershy átmegy jósnőbe, és előre megálmodja a veszélyt.
Eközben még kapunk egy remek kis szösszenetet: „alakváltó
changelingek”, még szerencse, hogy legyőzte őket az egyszarvú
unicorn Shining Armor. Vissza a kedvenc félénk pegazusunkhoz, aki
megálmodja, hogy furcsa idegenek akarnak valamit tőle, például
belé rakni valamit. Nos létezik ez a probléma, bár nem hiszem,
hogy ezen fanfic kereteibe beletartozna.
És
itt indul a karakterek teljes megsemmisítése. Egyetlen mondatban
lehet mindenestül nullázni két-három szereplőt is: így kapjuk a
nagyképű Twilightot, aki a bátyjára vág fel. Az érzéketlen
Pinkie Pie-t, a részeges Spike-ot (mi van, ő még gyerek vazze.)
Sőt, mint kiderült Rarity és Spike összejött még az esküvő
estéjén, pontosabban a részeg Spike-re Rarity rávetett magát (mi
van kettő.) Végül az agresszív és bunkó Rarity (Fluttershy-al
szemben) verte ki a biztosítékot.
Eddig
bírtam az olvasását, a folytatásban nem tudom mi jön, viszont
kizártnak tartom, hogy olyasmi, ami miatt érdemes volna küzdeni.
Értékelés:
Külalak:
A
mondatok többsége nem áll összhangban magával sem, nem hogy a
bekezdéssel, amiben megtalálhatóak, mintha egyetlen egyszer sem
olvastad volna át.
A
párbeszédek mindegyike rossz és helytelen, ráadásul még
magukban sem állják meg a helyüket. A beljebbezés csupán hab a
tortán.
egy
pont
Tartalom:
Az
eredeti sorozat szereplőit sorban és kitartóan felaprítottad,
mindezt legalább látható ok vagy cél nélkül.
Ugyanígy
a kapcsolat ebben formában semmi célt vagy tartalmat nem szolgál
Rarity és Spike közt, felesleges. Komolyan, mi a szándék a
karakterek alapos átértékelésével?
Az
idegenek jellegtelenek és egyformák, ráadásul semmiféle leírást
sem kaptunk róluk. Ilyen egyébként a pónikról sem található
még nyomokban sem, bár ott elég sokkoló a szöveged, hogy ez alig
tűnjön fel.
egy
pont
Szubjektív:
Merész
téma a legkedvesebb világok egyikét és azok szereplőit
összeereszteni a finomságtól mentes másik felével a tervezett
történetednek, a gond az, hogy erre nem is kerülhetett sor, mert
már előtte régen elvesztettél minden érdeklődést.
egy
Pont
Nem vagy egy AVP rajongó, valld be ;)
VálaszTörlésÉn AVP rajongó vagyok és végigszenvedtem ezt az írást pontosan ezért. A ts-es felolvasás nem csak nekem, de másoknak is okozott kellemetlenül röhejes perceket. Nem tudom honnan származik a predatorokról és az alienekről szerzett tudásod, de itt van pár tény:
VálaszTörlés1. Az alienknél olyan, hogy here, NINCS! A faj minden egyes tagja nőnemű.
2. Az alienkirálynőnél(vagy királynénél, mert te a végén egymásután legalább háromszor annak tituáltad) egyetlen egy másik alien sem lehet magasabb rangú és a királynőnek csak nagyon szélsőséges esetben esik neki. Mint például a Visszatér a halál - ban az újszülött, de ebbe most nem mászok bele. Az AVP ben igaz nekiesnek a királynőnek, de a saját parancsára, mivel szabadulni akart.
3. Rovar... rovar... rovar... Mióta rovar az alien?
4. A predatorok rendkívülien büszke, és hagyományokkal felruházott faj. Egy kezdő predator soha nem kap az első vadászatára plazmalöveget. Valamint a vészjelzéses jelenthez had idézzek az AVP 1 -ből:
"Ha a vadászok vesztettek, nem hagytok nyomokat maguk után"
5. Az aliengyilkos Fluttershy a végén egyszerűen elmondhatatlan...
Szóval: Szörnyű volt, de jót röhögtünk a lehetetlenségeken.
Remélem a kirándulás nem fog elmaradni a megjegyzésem miatt.
VálaszTörlésLehet hogy nem tetszett de3 ez még csak az elsö volt
VálaszTörlés