Kritika – Ela, a káosz űrnője

Az első valódi kritikát szenteljük az eddigi leghosszabb magyar nyelvű rajongói írásnak.

Ismertető:

Húsz év telt el Nightmare Moon visszatérése és legyőzetése óta. Ez alatt a kedvenc pónijaink megházasodtak és számos további kalandot éltek meg, a jelenlegi pedig bár nem olyan veszélyes, mint némelyik, legalább ilyen fontos. Találjunk párt a szerelem terén még tanulatlan könyvmoly számára is.

Aztán persze kezdetét veszi a történet többi szála is, melyek összességében elhozzák a klasszikus hármast: vét, verejtéket és könnyeket. Ezen összetevőkből a műben sokat találunk, a végére már a 16-os karika is kis híján kevésnek mondható.

Eredeti mű

Kritika:

A kritika elején egy kicsit kitérnék egy apróságra, ami nem a művel kapcsolatos közvetlen, bár remek apropót ad hozzá.

Számos nagyszerű formátum van, amiben jól lehet szöveges tartalmat terjeszteni és fogyasztani (olvasni), ezek között a PDF nem található meg, mivel az szinte tökéletesen alkalmatlan olvasásra. Ez persze remek alapot kínált arra, hogy elterjedjen, mint írott szöveg hordozója az elektronikus eszközök világában.

Egyben jelezném, hogy az ilyen, többrészes művek készítői lehetőség szerint a befejezés után adjanak meg olyan linket is, ami az egész művet egyben tartalmazza, nem olyan izgalmas sok-sok fejezetnyi szöveget ugyanennyi darabban olvasni.

És akkor jöjjön a tényleges kritika.

A mű kellemesen hosszú, egyben közel száz oldalas. Legalább ilyen hosszú az elkészültének ideje is, és éppen ezért az írónak javaslom, olvassa át egy menetben az írását most, hogy elkészült vele.

E javaslat célja kettős. Így láthatja, hogy mennyit javult a megírása során. Ha egy részt magában olvasunk, akkor azt látva nem tűnik ki azonnal, de egymás után végig nézve a művön bizony egyértelmű, a 6.-7. fejezetnél már egy egészen más, sokkal jobb összképet mutat. A másik cél, hogy ezt az írásképet alkalmazza is az elején, sokkal szebb és hatásosabb lehet egy újragondolt első egy-két fejezettel az egész.

Konkrét problémákra nem akartam kitérni, hiszen most az egészet egyben értékelem (a részek javát magában már a fórumon amúgy is megrágtuk), de egy hiba nagyon bántó, ami még az elején maradt benne: „...Nyári Napéjegyenlőség...”, Celestia vélhetően a kelleténél több időt töltött el a borospincékben.

Darth Vader, Luke apja. Talán nem ennyire önmagát előre eláruló a mű címe, de azért nem is mentes a jellegtől. A címszereplő legfőbb gonosz a 2. fejezet végén bukkan fel (és kérdéses, hogy szükséges ott már előkerülnie), míg pontos kiléte akár a harmadik fejezet végéig is titokban maradhatna.

A létigék problémájára már korábban is kitértem a mű értékelésekor, itt sem kerülhetem meg, bár a javulás nem tagadható le. A második felében szinte teljesen el is tűnnek, hogy aztán újult erővel csapjanak le a gyanútlan olvasóra. Ez egyben a szóismétlések legfőbb forrása is, ami viszont kimondottan pozitív elem.

A pontosság elengedhetetlen a mérnöki munkánál, egy írásban viszont kétséges, hogy szükség van rá. Itt nem találunk több órás sétákat, azokat pont két óra alatt tudják le a pónik. Nincsenek évszázados háborúk sem, csupán 121 évesek. Sajnos a visszaemlékezések során nem látogatunk el versenyekre, így nem tudjuk meg a száz méteres repülés világcsúcsát századmásodperc pontossággal.

Ez annyira általános, hogy amikor Luna véletlen elszólja magát, és mintegy ezer (azaz 1000, hiszen a számokat ritkán látjuk kiírva) évesnek mondja a holdbéli fogságát, akkor Celestia gyorsan helyesbít, és közli, 1002 év a pontos szám. Ráadásul ebben az esetben még helyénvaló is volt ez, csupán a többi eset miatt már felemásan hangzik itt is a pontosítás.

A szereplők önmagukban jól és helyesen járnak el, nem térnek el a kijelölt személyiségüktől, így belső logikátlanság nincs. Talán csak Twilight tévelyeg el a végén e téren, ugyan az előkészítése már korábban megkezdődött, akkor sem tűnt hitelesnek. Viszont a mű igen sok helyen tér el az eredetitől. Ez nem baj, csupán gyakran kelt(het) zavart az olvasóban.

Más rajongói írások előtt néhol tiszteleg az író, ami rendjén is van. Pár helyen viszont talán túl sokat is vesz át, bár ez indokolatlanná csupán a legvégén válik „Rainbow Dash” viselkedésénél, aki mintha egy nem éppen népszerű, bár igencsak ismert műért állna bosszút.

A szereplők kicsit talán túl gyorsan nőnek fel. A férjek alig néhány nap alatt egyszerű, életvidám pónikból harcedzett veteránokká válnak. Ez persze elengedhetetlen az ilyesfajta főellenfél esetében, mivel annak hatalma részben túl nagy lett.

Már a sorozat eredeti gonoszai is problémásak, itt-ott szükséges az ostobaságba hajló viselkedésük, hogy vereséget szenvedhessenek, míg Ela mindezeken nagyságrendben tesz túl hatalomban, így a hibáit is hasonlóan nagyra kell néhol növelni.

Értékelés:

Külalak:

Összesen három főbb probléma akad, a létigék, a pontos számadatok és a hercegnő/princess. Az eredeti neveket használod, sőt, még a nevezetességek neveit is meghagyod. Viszont az uralkodói címeket ekkor sem lehet meghagyni. Még kevésbé lehet többnyire meghagyni, majd a végén áttérni a lefordítottra. Vélhetően végül a hercegnő mellett döntöttél, de az általam olvasott változatban az elején még bőven az angol szerepel.

Hét pont

Tartalom:

Bármennyire is nem szeretem a véres pónitörténeteket, ez összességében jól sikerült. Nincs komoly belső probléma, bár az ízlésemnek kicsit sokszor változtattad meg szereplők viselkedését, a változásokhoz ragaszkodtál. Twilight az elején nagyon sok problémát oldott meg egymagában, vagy a többiek csekély segítségével, ez később javult. Sajnos ez együtt járt Twilight elgyengülésével, így csupán félig jó megoldás.

Sajnos akadt pár szereplő és jelenet, ami feleslegesen került a történetbe, valamint Ela egész személye problémákat vet fel.

Hat pont

Szubjektív:

Érdekes a mű, egyszerre volt túl hosszú és túl rövid. Továbbá egyszerre volt benne messze túl sok harc, és bizonyos értelemben túl kevés is. Amiből egyértelműen túl sok volt, az a párkapcsolatok, mindenkinek akartál találni egy társat, hiszen miért maradna éppen ő ki. Akkor is, ha ez nem, vagy alig-alig tett hozzá bármit is a történethez.

Komoly erény, hogy nincs olcsó feltámadás a műben, egyetlen egyszer sem került vissza a létezésbe senki, a végén Tornado esete még elfogadható, bár szvsz az is felesleges. Viszont talán érdemesebb lett volna az elején Twilightot is eltakarítani és egy valóban új csapattal végigjátszani a történetet.

Öt Pont